- Az első dolog, amit csinálunk,  az az, hogy felkészítelek az idő megállításához. Nem lesz egyszerű, de mindenképpen maximálisan kell teljesítened.

- Értem. - ha valakit, akkor ezt a fiút nem lehetett eltántorítani semmitől...

- Remek! Akkor kezdjük! – mondta a szellem, és a következő három órában erősítéseket, fekvőtámaszokat, és mindenféle más, kimerítő gyakorlatokat csináltatott szerencsétlen Hidekoval.

- Most már igazán elmondhatnád, hogy ez mire jó! - lihegte izzadtan  fiú.

- Nem mászkálhatok egy nyeszlett, csont és bőr valakivel, ugye? – mosolyodott el a szellem.

- Köcsög – ennyi volt Hideko válasza,  majd folytatta tovább a gyakorlatok végzését.

- Hm... Úgy tűnik, túl sok időt vesz igénybe a tréninged, ezért nem tarthatunk szünetet. - Erre Hideko morrant egyet. -  Máris elkezdjük a szellemi oktatásodat. Az első feladatod az, hogy próbáld meg érzékelni az időt. Ne gondolj másra, koncentrálj!

- Ha nem pofáznál, akkor talán még sikerülne is – méltatlankodott a fiú, de úgy érezte, a további vita felesleges, hiszen így is alig állt a lábán.

Becsukta a szemét, de pár perc múlva ki is nyitotta.

-Mit is kéne csinálnom? - vonta kérdőre a szellemet.

-A pontos idő, három óra öt perc, húsz másodperc.

-És?! - Hidekonak nehezére esett megőrizni a hidegvérét. Éhes volt és már alig látott.

-Láttál te nálam órát? - meg sem várta a választ - Ugye hogy nem? Én meg tudom mondani az időt fejből. Ha úgy tetszik: jó a megérzésem.

-Hideko a karján lévő órára nézett. Majd kerek szemei a szellemre szegeződtek.

-Mutasd meg hogy csináljam!

-Hohó, ne légy ilyen követelőző. Először addig számold a másodperceket, míg végül számolás nélkül meg tudod mondani, másodperc pontosan, mikor telt el egy perc.

-Igenis! - már Hideko is mosolygott. Egy ilyen zseninek mint ő -gondolta magában- ez igazán nem jelenthet gondot.