Bábok

Éhesen, szomlyasan feküdtem a hideg, havas betonon. Mindenem iszonyúan fájt, nem tudtam modulni.

Egyre csak arra tudtam gondolni, hogy mindenki meghalt a bátyus, Matt és mindenki akit szerettem, és én is meg fogok halni. Elgondolkoztam az élet értelmén de nem jutottam túl sokra hiszen tucatnyi lehetőség van,

az élet egy körhinta. Egyszer fenn egyszer lenn, de ha ez a körhinta megakad te sem jutsz tovább. Ott maradsz a kétségek és a szomorúság magasságában és nem szabadulszz onnan. Csak egy külső ember tudja újra mozgásba lendíteni a kereket, vagy fel, vagy le. Nem te döntöd el mit akarsz hanem az aki megteremtett minket. Nem nem az istenre gondolok nem hiszek benne, de van valaki aki irányít minket, mint a bábokat. Igen azok vagyunk... bábok.

Már nem láttam rendesen az éhségtől és a fájdalomtól ami nem csak kívülről mart hanem beülről is, fájt a szívem a szeretteim után. Nem bírtam bírtam tovább úból elájultam.

*          *          *

Valami puhán ébredtem fel, takaró és párna. Tiszta volt, mint az a fehér szoba amiben voltam.

Melletem egy vörös hajú fiú feküdt bekötözve.

- Matt! - akartam mondani de nem tudtam beszélni. Lenéztem magamra, én is be voltam szakszerűen kötözve, a rongyaink helyett rendes ruhákat kaptunk. Vajon a korházban vagyunk? Nem a korházban vannak ablakok itt viszont nincsenek, fura egy hely. Valaki bejött, ránéztem az idegenre a férfinak fekete haja és szeme volt ami alatt sötét karikák húzodtak Görnyedten járt, fehér pólója és kék farmernadrágja volt.

- Hát felábredt kisasszony, jól van? - kérdezte kedvesen, én mivel nem tudtam megszólalni csak bólintottam.

- Ó bocsásson meg elfelejtettem levenni önről a légző készüléket. - mondta és már nyúlt is a gépért.

- Köszönöm. Nem akarok gorombának tűnni de ki a franc maga? - kérdeztem.

- L. vagyok, nyomozó ez itt egy árvaház a barátoddal együtt itt fogtok lakni.

- MIIIII? Én nem fogok árvaházban lakni, inkább megyek vissza oda ahol eddig voltam! - mondtam.

- Elfelejtettem mondani, hogy ez az árvaház egy különleges intézmény ahová csak azok kerülnek be akiknek van valami különleges képességük. Te és a barátod ebbe a csoportba tartozik, úgyhogy ha akartok ha nem itt kell maradnotok.

- És ezt mégis melyik pizsijében álmodta, a nyuszisban vagy a macisban? - kérdeztem pimaszul.

- Nem alszom "pizsiben". Én kimonóban alszom. - válaszolt teljes higgatsággal.

- Aha, akkor abban álmodta. - vágtam ki magam a helyzetből.

- Nem álmodtam!

- Nincs más lehetőségünk igaz? - sóhajtottam.

- Nincs.

- Rendben, de Mattnek ne mondja el, hogy nem volt más választásunk, mert biztosan kiakadna. - kértem.

- Csak, hogy tudd Matt ide szokott jönni játszani, de eddig nem tudtuk felvenni és ő vonszolt ide téged is.

- Matt? Hiszen ő is sérült volt, akkor hogyan? Még azon is meglepődtem, hogy él.

- Lebecsülted a barátodat! - mondta a férfi, és igaza volt TÉNYLEG lebecsültem. Furcsa, hogy minderre egy idegen pasi vezet rá.

- L. egyébként miért nincs itt ablak? - kérdeztem.

- Tudod régen én is itt laktam és folyton bunyóba keveredtem, de nem én kezdeményeztem és sosem ütöttem vissza. Mindig itt kötöttem ki, és hát nem bírom a ezártságot ezért mindig elszöktem az ablakon át...

- Ezért befalazták - fejeztem be.

- Pontosan! Hm neked tényleg itt a helyed. - mondta inkább csak magának.

- Aludhatok? - kérdeztem mivel nagyon fáradt voltam.

- Persze, majd még beszélünk. - válaszolt és kiment.

*      *      *

Nagy sokára kiengedtek minket Mattel megbeszéltük, hogy nem mondjuk el senkinek az igazi nevünket. Ez azárt volt nehéz, mert mindenképpen meg akarták valahogy kaparintani a személyes adatainkat.

Még szerencse, hogy a bátyámmal és a hajdani keresztapámmal bementünk az összes hivatalhoz és egy hamis nevet csináltattunk. Mindenhonnan megsemmisítettük az összes iratot vagy bármi mást amin az igazi nevünk szerepel, így nem tudnak meg rólunk semmit. Mellesleg L. nem is ellenzi ezt az "áll nevesdit" sőt talán még örül is neki.